"Az egyértelmű nevelési tanácsok és útmutatások hiánya szintén nehézséget okoz a szülőknek. Minden tízedik szülő számolt be arról, hogy olyan elveszettnek érzi magát az ellentmondó információk közt, hogy ez gátolja a gyerekekkel való önfeledt időtöltésben."
Mi az, hogy egyértelmű nevelési tanácsok és útmutatások??? Mit akarnak a szülők? Kézikönyvet a gyerekhez??? Na, az az, amit garantáltan nem fognak kapni! Nem lehet elégszer elmondani: minden gyerek más, és ezt tiszteletben kell tartani, és figyelembe kell venni nem csak a nevelés, hanem a szórakozás, a közös időtöltés során is. Tessék venni a fáradságot, és megismerni a saját gyerekünket!
Három gyerekem van, de nincs két hasonló sem közöttük természetre, temperamentumra, érdeklődésre. Mindegyik máshogy érzi kielégítve a szeretet iránti igényét. Mindegyikkel máshogy kell foglalkozni, beszélni, másképpen kell tanítani őket. Nem azt mondom, nagy meló, ellenben hihetetlenük élvezetes, éppen azért, mert változatos.
Szülőnek lenni a legkreatívabb elfoglaltság a világon! Aki erre nem hajlandó, az bocs, de ne vállaljon gyereket! Itt nincs kész és egyenrecept! Igenis jó, hogy van ennyiféle nevelési irányzat, mert ezek közül mindenki kiválogathatja a számára és a gyereke számára(!) leginkább megfelelőt a nagy halmazból. Hogy ezek ellentmondanak egymásnak??? Nem hinném. Ezek ugyanis csak eszközök, tartalommal a szülőnek kell megtölteni! Az alapvetés két dolog kell, hogy legyen, legalábbis szerintem: az egyik, hogy feltétel nélkül szeressem a gyerekem, és ezt a gyerek is érezze(!), a másik, hogy egy szilárd értékrend mentén neveljem. Az értékrend lesz az, ami tartalommal tölti meg az eszközöket, és a gyerek karaktere, meg az enyém mint szülőé fogja eldönteni, hogy a sok eszköz közül melyiket használom a nevelés során.
Engem ez a fajta megközelítés, hogy nem ad senki a szülők kezébe egyértelmű útmutatást, leírást, felháborít, ez ugyanis uniformizálási törekvés. Éppen a sokféleség, a sokszínűség veszne el, ha így lenne. Nézzétek meg a mai magyar iskolát: egyértelműen uniformizálni próbál, mint a poroszos rendszerek általában. Az angolszász iskolák karakternevelő törekvése teljes egészében hiányzik belőle. A gyerek legyen csak egyféle, akkor tudja jól kezelni a tömeggyártáshoz szokott, iparosodott oktatási rendszer. Szenvednek is tőle a gyerekek rendesen. De a pedagógusok is, mert képtelenek észrevenni - tisztelet a kivételnek - hogy a gyerek egyéniségét törik le éppen, és ez ellen minden egészséges lelkű gyerek tiltakozni fog. Ehelyett deviánsnak, meg beilleszkedési, meg magatartászavarosnak fogják titulálni, és rásütik a gyerekre a stigmát, aki innentől viszont nem hajlandó felelősséget vállani a saját viselkedéséért, hiszen ő pszichológushoz jár, tehát beteg, a betegségről meg nem tehet, azért őt ne bántsa senki.
Szóval kedves szülők, jól gondoljátok meg, mielőtt a gyereknevelés felelősségét rá akarjátok tolni valamiféle uniformizáló útmutatóra! Ott van Előttetek az iskolai példa, hogy mi történhet, ha mégis megpróbáltok uniformizálni.
Igenis tessék rászánni az időt, erőt, energiát! A gyerek a Te mentsvárad a napi stresszben, ő a jókedved és a felüdülésed szigete a napi marhaságok tengerében! Gondolj rá így, mindannyiótoknak sokkal könnyebb és jobb lesz.