Játékkal nevelő - iskola???

Na, ez az!!!!

Erre mondom azt, hogy végre!!! Nézd meg, hogy mit tudtak elérni egy kis borsodi falu általános iskolájában csak azért, mert a játékot a pedagógiai program szerves részeként használják!

Nem, nem csak tehetséggondozásra! Ez ugyanis a TEHETSÉGNEVELÉS eszköze! Egy olyan iskolában, ahol sok a roma, a halmozottan hátrányos helyzetű, és az állami gondozott gyerek.

Nézd meg, és ámulj! A pedagógusoknak pedig csak annyit: mit tesz egy kis elszántság - nem biztos, hogy egy idejét múlt oktatási rendszerben nem lehet szuper erdeményeket elérni!

Szóval tanító és tanár nénik, bácsik, kalandra fel, elő a kreativitással!!!

És ugyanez vonatkozik a szülőkre is... :)

Az én kis privát kereszteshadjáratom...

Erre a hétre muszáj vagyok kicsit felfüggeszteni a pénzügyi intelligencia csiszolgatását, legalábbis itt a Játékos nevelés blogon. Ha valaki erre számított, akkor ezúton is mea culpa, de neki sem kell "szellemi táplálék" nélkül maradnia: kattintson ide, és kedvére olvasgathat az eznemjatek.hu oldalon.

Hétfőn viszont rábukkkantam a bumm.sk oldalon erre a riportra, amit Ranschburg Jenővel készített a szlovákai portál. Az alapkérdés az volt, hogy milyenek a mai fiatalok, mennyiben mások, mint az előző nemzedék. Ha jobban meggondolom, a kérdések elég sablonosak voltak:

• Milyenek a mai fiatalok? Mennyiben mások, mint a korábbi nemzedékek?
• A nevelésben milyen szerepet játszik a média?
• A társadalom hogyan járul hozzá mindezek kialakulásához?
• Mi segíthetne megváltoztatni ezt a helyzetet?
• A gyereknevelést is tanulni kell?

Na, de a válaszok!... Na, azok tutti nem voltak azok! Lehettek volna persze azok is: el lehetett volna intézni annyival is, hogy igen, a mai gyerekek mások, mert sokkal nehezebb a dolguk egy ilyen világban, leterheltebbek, elidegenedettebbek. Mit mond ehelyett Ranschburg Jenő? A mai gyerekek "kifejezetten elhagyottak".

Hoppá...

Ki is hagyta el őket??? Erre is kapunk egy jól irányzott mondatot: "...ez azért paradoxon, mert ennek az életkornak alapvető belső igénye a szabadságharc. De borzasztó nehéz úgy harcolni, ha nincs kivel. A szabadság úgy jó, ha megharcolnak érte." Ez pedig akárhogy nézem is, a szülők felelősségét veti fel.

Tényleg elhagytuk a gyerekeinket? Szerintem ez is olyan, mint bármi más: akinek nem inge, ne vegye magára, de egyébként meg tessék mindenkinek a szívére tenni a kezét, aztán meg magába szállni. Én is ezt tettem, mert néha én is nehezen találom az egyensúlyt a család és a meló között, pedig egyértelműen az első a fontosabb. A másik csak sürgősebb... És itt a különbség.

Nézzük, mit kapunk még Ranschburg tanár úrtól: "Egyre fájóbban látom, hogy a mai magyar társadalom nem gyermekszerető. A népszaporulat fájdalmas demográfiai alakulása szerintem nem anyagi kérdés elsősorban, hanem az, hogy a gyerek teher. Szerintem egész Európában, és a tengerentúlon is megfigyelhető jelenség az individualizálódó a világ. Kialakulásában a televíziónak is van szerepe. Kialakult egy olyan érzés, hogy egy életem van, azt megpróbálom kényelmesen leélni. A gyerek teher, nem elsősorban anyagilag, hanem a szabadidő eltöltése szempontjából. Olyan tevékenységre késztet, amely nem az egyéni örömök kiélését szolgálja. Az Amerikai Egyesült Államokban klubok alakulnak, s a gyermek nélküli házasság mellett állnak ki. Azt hirdetik, hogy lehet boldogan élni gyerek nélkül, s az csupán előítélet, hogy a házasság tartozéka a gyerek. Ezt a tendenciát tapasztalom már Magyarországon is.

Nem gyerekszerető a társadalom, s nem csupán a saját gyereket értem ezalatt. A gyerekkort általában, mint valami furcsa bogarat kezelik. Észre vehető, hogy a felnőttek például nem tudnak a gyerekekkel kommunikálni. Olyan sztereotip kérdéseket tesznek fel a gyermeknek, hogy "Hányadikba jársz? Mi akarsz lenni?", melyek a gyerek könyökén jönnek ki."

Elég megdöbbentő egy vélemény, de ha jobban belegondolsz, akkor hány olyan gyereket látsz, aki cselleng az utcán, mert a szülei valahol vannak, többnyire a X. műszakot húzzák le valamelyik munkahelyen, vagy éppen bármi másféle elfoglaltságuk van, pl. bevásárol, de a gyerekre meg a TV, meg a videojáték, meg az internet vigyáz? Nos, tény, nem egyszerű ma Magyarországon gyereket nevelni, mert nem kevés pénzbe kerül, azt meg meg is kell keresni. De akárhogy nézem is, ez csak egy kifogás. Aki gyereket vállal, az élete legnagyobb felelősségét is vállalja - és nem elsősorban anyagi értelemben. A szülő, amikor arról dönt, hogy gyereket akar, tulajdonképpen arról hoz döntést, hogy egy neki teljesen kiszolgáltatott emberkéről fog gondoskodni minimum 18 évig, de inkább tovább értelmi, érzelmi, lelki és anyagi téren is. Egyidejűleg. Mindezt párhuzamosan kell nyújtania a gyereknek. Aki erre nem készül fel, nem tudja egyszerre zsonglőrködve biztosítani, de legalábbis törekdeni arra, hogy ezt egy időben biztosítsa, annak sajna, azt kell mondjam, nem való a gyerek.

Ne értsen félre senki, szülőnek senki sem születik, magamról tudom a legjobban, hogy tökéletes szülő nincs, én is megfutottam a magam köreit, én is belefutottam nem egy hibába. Én is nehezen találtam meg, néha még most is nehezen találom meg az arányt a feladataim között. De egy biztos: minden gyerekem kap közös és értelmes időt. Anélkül nem fekhetünk le a nap végén. A kicsi játékos, vagy kreatív időtöltést kap, a fiam néha mozgásosat, néha beszélgetőset, a nagylányom meg traccspartisat - mert mindenkinek másra van igénye. Ha mindenkire csak fél óra jut, az nálunk már akkor is másfél óra. De a nap végén már ez is belefér. Főleg ha még kombináljuk is: a nagylányommal pl. főzés közben, a kicsivel rendrakósat játszunk, vagy éppen székhuzatot varrunk, a fiammal meg mozgás gyanánt kertészkedhetünk is akár. Nem mellesleg dolgozni is megtanulnak, és jól is érezhetjük magunkat - és közben megkapják azt, amire a legjobban vágynak: az én osztatlan figyelmem, mert az eszem, a gondolataim ilyenkor csak az övék.

Szóval azt gondolom, igaza volt Ranschburg tanár úrnak, amikor azt mondta, nem a gyereknevelést, hanem a gyerekszeretetet kellene megtanítani a szülőknek. Hogy a gyerek áldozatokat követel a szülőtől, de ugyanakkor olyan örömforrás is, amilyen semmi más nem tud lenni ebben az életben, de még azon túl sem - sem a kertes ház, sem a tengerparti nyaralás, sem a zsíros bankszámla.

A magam részéről azt hiszem, annyira rossz munkát nem végezhettem, mert egyszer a nagylányom, aki most lesz 18 éves, azt találta mondani, hogy ha egyszer elkerül itthonról, akkor ahányszor csak teheti, hazajár, mert ő jól érzi magát itthon.

Szerintem egy szülő sem kívánhat attól többet, mint hogy a gyerekei akkor is az élete részei legyenek, ha már saját, önálló életük van.

Szerinted???

Mire kell rájátszani a pénzügyi sikerhez?

A múlt alkalommal arról írtam, hogy hogyan is lehet összehozni a játékot és a pénzt - családi körben. Akkor azt ígértem, hogy most azokkal a készségekkel jövök, amikre ha "rájátszol", akkor csiszolod a gyerek pénzügyi intelligenciáját. (No meg nem mellesleg a Tiédet is...:))

Úgyhogy szerintem nyugodtan csapjunk is bele a lecsóba! Megkapod a képesség- és készséglistát - no meg persze a hozzátartozó játékokat is.

Mi is a legfontosabb pénzügyekben? Szerintem 10 emberből 9 és fél vágná rá, hogy az, hogy tudj számolni! Ebben van is valami, de nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbben gondolnák. Ugyanis az, hogy ki mennyire matekzseni, még egyáltalán nem egyenesági biztosíték arra, hogy a pénzzel is jól tudjon bánni.

Ellenben a matekra tényleg szükség van, több szempontból is:

• tényleg nem árt, ha az ember magabiztosan tud bánni a számokkal. Ez azonban nem feltétlenül az elvont, magas matematikát jelenti. El mondom, mire leszszükséged: összeadás, kivonás, szorzás, osztás, és nagyon maximum ennek bizonyos kombinációja: a százalékszámítás, és a hatványozás. Ezen felül csak a józan paraszti ész kell.
• a matematikai képességekre viszont szükséged lesz. A matek ugyanis nem azért kiemelt tantárgy a suliban, mert olyan irgalmatlanul fontos, hogy másodfokú egyenleteket tudj megoldani, hanem azért, mert a logikát, a logikus gondolkodást lehet belőle megtanulni. Tehát a mateknak az az értelme, hogy gondolkodni tanít. Próbáljátok ilyen szemmel nézni!
• a matek azonban nem csak arra jó, hogy az alapműveleteket, meg arra épülően néhány bonyolultabbat is el tudj végezni. Éppen a logikai műveletek lesznek azok, amikkel nem kevés egyéb készséget, képességet lehet fejleszteni, erősíteni. Ilyen pl. a csoportosítás, vagy randább nevén a halmazképzés. Ez csak a példa kedvéért nem csak azt tanítja, hogy egy bizonyos szabályt alkalmazni tudj, bár ez sem hátrány - a pénzügyi intelligencia ugyanis azt is jelenti, hogy képes vagy adott keretek közé szorítva is játszani. Történetesen képes vagy a törvényeket, egyéb jogszabályokat betartva vagyont építeni... Mit tanít még ezen kívül a csoportosítás? Az azonosságok, és a különbségek meglátását egy, vagy éppen egyidejűleg több szempont szerint is. Csúnyán ezt úgy mondjuk, hogy bizonyos analizáló, de szintetizáló képességeket is erősít. Meg a lényeglátást. És erre mindre szükség van ahhoz, hogy pénzügyileg sikeres legyél.

Szóval matekozz! Te is, meg a gyerek is. Nem fog ártani egyikőtöknek sem.

Kedvenc játékom az volt, ami dupla haszonnal is járt, és mindegyik gyerekem "megette", amikor kicsi volt. Egy-egy kiadósabb délelőtti vagy estébe hajló délutáni játszás után a gyerekszoba kész katasztrófa sújtotta övezetté vált. (Ismerős?) Amíg ovisok voltak, kiválóan rá lehetett venni őket az elpakolásra a következő kis mesével:

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, de még a szép Meseországban, volt egy város, ami csak a játékoké volt. Volt itt mindenféle játék: kisautó, építőkocka, LEGO, hajas baba (meg minden más, amit éppen Magad körül szétszórva látsz). Ezek a játékok nagyon szerettek játszani, minden nap össze is jártak, hogy minél többet játszhassanak.

Történt egyszer, hogy olyan sokáig játszottak, és úgy belefeledkeztek a játékba, hogy rájuk esteledett. Nagyon el is fáradtak, már mozdulni sem tudtak, és már sötét este is volt, így nem is találták a hazavezető utat. Kétségbe esve gondoltak arra, mi lesz velük éjszaka, ha nem tudnak hazakerülni a biztonságos dobozukba, polcukra, szekrényükbe.

Ekkor azonban arra járt a jótündér/ a jóságos varázsló, aki látva, hogy milyen ijedtek a játékok, megígérte nekik, hogy segít nekik hazajutni. Így aztán a tündér/varázsló elővette varázspálcáját, és azt mondta: "Csiribí-csiribá, hókusz-pókusz-fidibusz, kerüljön a helyére minden baba/építőkocka/minden piros játék/minden játék, amelyiknek kereke van, stb.!" Addig-addig varázsolt így a tündér/varázsló, amíg minden játék haza nem került a helyére.

A játékok boldogan hálálkodtak a tündérnek/varázslónak, majd fáradtan hunyták le szemüket, és azonnal el is aludtak. A tündér/varázsló pedig elégedetten mosolygott, hogy milyen szép rend van most már Játékvárosban. A tündér/varázsló még egy kiadós-cuppanós puszit is kapott anyukájától, amiért ilyen ügyesen rendet varázsolt a városban, majd mindketten elmentek vacsorázni."

Általában ez az utolsó fordulat volt az, amit annyira viccesnek találtak, hogy képesek voltak könnyesre nevetni magukat. A változatosságot meg az adta, hogy mindig másféle játékok voltak szétszórva, tehát mindig máshogy kellett csoportosítani őket az elpakoláshoz, bocs, a varázsláshoz.

Ugyanilyen módon gyakorolhatjátok az ellentétpárokat is: kisebb-nagyobb, kevesebb-több-egyenlő, stb.

Később, mikor már nagyobbak, játszhattok olyan játékokat is, amihez számolni is kell menet közben, mondjuk darts-ot, vagy kanasztát, römit. Ennek is dupla haszna van matematikai szempontból: egyrészt gyakorol, másrészt megtanul fejben is számolni! (Az is jól jön, legalább nagyságrendi becslés szintjén.)

Ezek a játékok azonban még más egyébre is jók, nem csak arra, hogy számoltassák a gyereket. Azt meg majd megnézzük a jövő héten... :)

U.I.: ha bővebben is érdekel a pénzügyi nevelés, akkor nézz szét itt: www.eznemjatek.hu !

Mire jó a játék, ha pénzől van szó?

És most nem a kaszinóról beszélek...

Aki már egy ideje követi az írásaimat, az tudja rólam, hogy az olvasóvá nevelés és a játék mellett régi mániám a pénzügyi nevelés. Hogy ne BAR-lista jelölteket neveljünk a gyerekeinkből.

Hogy hogy kerül a csizma az asztalra? Vagyis a játék, a nevelés mellé a pénzügyek? Alapvetően úgy, hogy három gyerekes anyaként lehengerlő érdeklődést vagyok képes tanúsítani a pedagógia és a pszichológia iránt, pedig nem vagyok egyik sem. Végzettségem szerint legalábbis nem. (Igaz, gyerek- és ifjúsági felügyelő igen, de kb. ennyi volt az elhajlás végzettség terén ebbe az irányba.)

Ami viszont még ezen kívül vagyok, az a gazdasági végzettségű emberke: eredetileg kereskedelmi üzemgazdász lennék, szakmám szerint pedig leginkább logisztikus, de voltam már HR-s, marketinges, meg pénzügyi előadó is. Meg valahogy került még egy mérlegképes könyvelői vizsga is.

És itt találkoztak a dolgok végérvényesen: gyerek is van, szülő is vagyok, játszani is szeretek, meg talán a pénzügyekhez sem vagyok teljesen hülye. Ebből lett a pénzügyi nevelés mint hivatás. És őszintén szólva a két hivatás határán, kösz, jól vagyok, egészen jól érzem magam, ahogy itt billegek.

Lényeg a lényeg: ha még eddig az életben nem jutott eszedbe, hogy bármit is megtaníts a pénzről a gyerekednek, akkor itt a ragyogó alkalom! Kezdj el a gyerekkel játszani!

Úgy gondolom, hogy szülőként három jó eszközünk van ugyanis arra, hogy egy gyereknek bármit is jól az eszébe véssünk. Az egyik a szabályok, korlátok felállítása, hogy biztonságérzetet adjunk neki, és el tudjon igazodni a világban, a másik a következetesség az értékrendünkben, hogy szilárd (erkölcsi) tartást adjunk neki, a harmadik pedig a játék, mert kreatív módon ébreszt rá összefüggésekre, így a mindennapi kerékvágásból kibillentve a gyereket emlékezetes módon segít rögzíteni a tényeket, kapcsolatokat - vagyis intelligenciát csiszol.

Ha igaz ez általában, akkor miért ne lenne igaz a pénzügyekre is? Rengeteg játék van, ami a pénzügyi intelligencia kiműveléséhez segíti hozzá a gyereket (és persze Téged is :)), és jó pár már online is elérhető. A mi kis gyűjteményes válogatásunkat megnézheted itt.

A pénzügyi intelligencia ugyanis nem kizárólag olyan játékokkal fejleszthető, amikben tényleg a pénzzel kell játszani, mint pl. a boltos játék. Ezek a pénz használatát tanítják meg, és nem azt, hogyan kell bánni a pénzzel. Ehhez persze nem árt tudni, hogy mik azok a készségek, képességek, amikre a pénzügyi intelligencia csiszolása, a pénzügyi műveltség megalapozása során szüksége lesz a gyereknek.

Ha ebből a szempontból nézed, ugye Te is belátod, hogy azzal, hogy a gyerekkel boltosat játszol, még nem tanítja meg arra, hogy hogyan bánjon a pénzzel, vagyis hogyan fialtassa, forgassa, mi az értéke, stb. Arra viszont igen, hogy hányféle módja van annak, hogy elköltse a pénzét... A költéstől viszont még senki nem lett gazdag, bármit is állítson egyik-másik vásárlói közösség. (Biztos Te is emlékszel még az egyik legnagyobb vásárlói közösség szlogenjére, hogy "Gazdagodjon költéseiből!" És ugye emlékszel arra is, hogy ennek a vásárló közöségnek milyen csúfos vége lett.) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy jól működtetett vásárlói közösségnek ne lenne értelme, ne lenne előnyös benne részt venni. Kapsz kedvezményt, még az is lehet, hogy a kedvezményt kápé formájában jutalék címszóval kapod vissza. De ebből gazdag az életben nem leszel, ha nem tudsz mit kezdeni a pénzzel! Nem attól leszel ugyanis gazdag, hogy mennyi a bevételed, hanem attól, hogy ebből mennyit tartasz meg!

Na, ehhez kell olyan játékokat keresned, amik erre szoktatják rá a gyereket! Természetesen mindezt a korának megfelelő szinten. Ovis korban én is boltosat játszottam és játszom a gyerekeimmel, mert akkor az való nekik. Akkor még csak az kell, hogy megszokják, hogy van pénz, és a legnyilvánvalóbb használati módját gyakorolják, amivel ők is minden nap találkoznak.

Ha nincs ötleted, nem gond, van nekünk! A www.eznemjatek.hu -n most készülünk kirobbantani a pénzügyi tavaszt! Figyeld a weboldalt, a Facebook oldalunkat, és a csiripjeinket, hogy véletlenül se maradj le semmiről! Zanzásítva a lényeg hogy mit hoz Neked a tavasszal együtt Benő, a menő (ő a mi gólyánk): márciusban indítjuk Gólyaképző tréningünket, amelyben alapvető pénzügyi dolgokat tanulhatsz meg. Mondjuk ilyet, hogy hogyan tudod jobban beosztani a pénzt, hogyan takaríts meg a kevésből is, hogyan érezheted Magad gazdagabbnak a nem túl sokból is. Ehhez kapsz hét video-leckét, egyenként 15-30 perc közötti terjedelemben, plusz minden leckéhez egy-egy munkafüzetet, amelyekben sok gyakorlat és játék van, hogy a videoban hallottakat be is tudd gyakorolni. Ilyen eszközökkel fogunk szokásokat átalakítani, begyakorolni, és gyereket nevelni. Ezekhez időnként kapsz majd bizonyos kütyüket is, mint pl. háztartásnapló, vagy pénzügyi minimáltervező. És a legvégén adunk még Neked játéktárat is, ami tömve lesz játékokkal - tulajdonképpen a gyerek születésétől egészen egyetemista koráig. Ebből aztán válogathatsz kedvedre - Te is, meg a gyerek is.

Szóval figyelj, és tanulj!

Jövő héten meg majd a készségek, képességek kerülnek terítékre.

Rokonlelkek, ha találkoznak...

Már régebben ráleltem erre a blogra, de csak idén januárban írt róla először Anikó, hogy Kreatívanyuként a jelszava: "játékkal nevelés kreatívan". (Ugyanis idén januárban indult be az oldal úgy igazán.)

Néztem, néztem, és hát, őszintén megvallva először meghűlt bennem a vér. Hát még akkor, amikor megláttam egy másik oldalon, hogy ebben a témában szakértő is!!!

Aztán persze jobban is beleástam magam Anikó blogjába, és találtam ott egy-két érdekes dolgot, amit melegen ajánlok Neked is.

A jövőt pedig majd meglátjuk. Szerintem hallotok még rólunk... :)